Apukám említette, hogy milyen jó ez a könyv, elmesélte az alapját is, mondta, hogy neki is tetszett filmen, szóval csak bátran-bátran, kihozza nekem könyvtárból.
Az az igazság, hogy Jókaitól olvastam eddig a legtöbb szépirodalmi könyvet, és ő is a kedvencem. Ha jól számolom, ez volt az 5. könyv tőle. És nem az utolsó...
A lelkesedésem töretlen, számomra Jókainak vannak a legkülönlegesebb ötletei, alap-konfliktusai. Olvasás közben néha nem érti az ember, mi szükség is van most megismerni ezt a szereplőt, aztán pár (száz) oldallal később főszereplővé válik. Milyen jól csinálja: a főszál mellé "pihenés képpen" egy fejezetet beilleszt, bemutatja nekünk a vég szempontjából fontos emberek életét, jellemét, helyzetét, elkezdi az ő szálukat is, majd a legjobb időben hozzáköti az addigi fő szálakhoz.
Igazi romantikus író, a szereplői hűségesek önmagukhoz, a családjukhoz, most konkrétan az adott szavukhoz, becsületesek, tiszták, igazi példaképek.
Nagyon nagyon tetszett, úgy tökéletes, ahogy van. Az alapötlet, a szereplők, az idő múlásának éreztetése, a jellemrajzok, az izgalmas jelenetek, és a vége különösen, azt kívántam én is, hogy ilyesmi legyen a befejezés.
Csak egy kérdésem van: ez a könyv miért nem kötelező az iskolákban?
Egyetértek Veled, nagyon jó regény ez is. Hogy miért nem kötelező? Igazából bármi is a kötelező olvasmány, alig-alig olvassák el a diákok - tisztelet a kivételnek. Nem szeretnek és sajnos sokan nem is tudnak -értőn - olvasni. (Magyartanárként ez a véleményem.)
VálaszTörlés