Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - Popfesztivál 40

Ha jól emlékszem, 3 hete voltunk a Vígszínházban megnézni a Popfesztivál 40 című darabot. Előtte egy héten át, mint hűséges rajongókhoz illik, hallgattuk a dalokat bakelit lemezről. Nagyon autentikus volt. :) Annyit most leszögeznék, hogy tetszettek, tetszenek a dalok, de van egy kis "de" mindig.

Szóval vasárnap este, Vígszínház, mind a négyen, jajdejó.

Viccesen kezdődött, először vetítés volt arról, ahogy mentek az emberek 40 évvel ezelőtt a színházba, kérdezik őket, hogy hova, miért, miért ezt, hogy tetszett? Közben meg szól a "Menni kéne". Jó volt.

Aztán elkezdődött a darab... Ment a mű, néha volt szünet, amikor az akkori két főszereplő besétált a színpadra, elmesélt egy-egy hogyisvolt-ot, sztorizgattak. Talán még kettő vetítés volt benne, amúgy meg a színdarab játszódott. Nagyon tetszett, hogy volt a színpadon egy kamerás fiú, (ugye a riporter), és a beszélgetéseket ő vette föl, ami egyből látszódott két nagy kivetítőn. Azon is nevettek, amikor a vége felé Kern András bohóckodott egy régi felvételen, a jelen végéhez volt bevágva az akkori előadás vége.

A színészek jók voltak, a díszlet is nagyon kreatív, a táncok nagyon tetszettek, minden megoldás tetszett, de ott, akkor, annyira nem tetszett az egész, hogy... Még színházban ilyet soha nem éreztem. Utólag már tudom, mi zavart: a buta, értelmetlen, ismételgető, egyszerű dalszöveg, monológ. Itthon is ez nem tetszett, hogy ringasd el magad és két sor ismétlődik tízszer, hogy menni kéne, valaki mondja meg, nem akarom látni... Tudom, hogy ezek örök klasszikusok, nagy dalok lettek, az írójuk híres költő, de nekem nem tetszik.

Összefoglalva, ez egy olyan este volt, amikor a színészi játék, a ruha, a díszlet, a tánc, a fény, a virágdobás, a látvány tetszik, és nem tetszik maga a darab. Jó, a darabnak csak a szöveget jelentő mondjuk 20%-a.

Rajongóknak kötelező! :)