2016. március 29., kedd

Én kérek elnézést...

Mindennapi párbeszédek.

Az első még decemberi eset, bevallom, nem vagyok egy nagy piacra járó. Nem tudom (még) összehasonlítani az árakat, a minőséget, nem tudom a húsok elkészítési módjait, pláne nem a zsírszázalékukat, de azért igyekszem.

Dagadót akartam venni, valami minimális mennyiséget. Mondom a hentesnek, hogy van belőle maradék? Mert láttam kisujjnyi darabokat. -A dagadó hús az a maradék, mennyit tetszik kérni? -Mekkora a legkisebb? - Bármekkora, mennyit adjak?
Csak ez sajnos olyan sor előtt alázós hangnemű beszélgetés volt. Többet oda nem megyek.

Szintén a piacon.

-5 darab édes és 5 darab csípős almapaprikát kérnék, de egyben. -Ne csomagoljam külön? -Ne, nem kell, mehet egybe. -De akkor nem fogják tudni, melyik az édes és melyik a csípős. -Nem baj, rakja össze.  ....... csak külön csomagolta, még meg is jelölte, melyik az erős. Tudom, hogy aranyos a néni, de miért néz hülyének?

Ma a cipőboltban:

-Ebből keresek 38-as méretűt. -Ez egy 37-es, felpróbálja?

Köszönöm, nem.

2 megjegyzés:

  1. A cipőboltost megvédeném :) Múltkor venni akartam bakancsot. 39-es lábam van, találtam egy 40-est, gondoltam hátha mégis jó, nem baj, ha kicsit nagy. Nagyon nagy volt. OK, ássunk tovább, egy 39-es dobozból kivettem a cipőt, és alig bírtam belegyömöszölni a lábam. Összemértem a 40-essel, és 3 cm-rel kisebb volt. Megnéztem a talpát, és a cipő 36-os volt (de rájött a lábamra!), valaki összekeverte. Végül vettem egy 38-ast, de az is nagy, belefér a vastag zokni. Szóval a méret, ami rá van írva, csak tájékoztató jellegű :)

    VálaszTörlés
  2. Mit akartál készíteni kisujjnyi méretű dagadó darabokból?

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy leírod! :)