Én kérek elnézést...

Mindennapi párbeszédek.

Az első még decemberi eset, bevallom, nem vagyok egy nagy piacra járó. Nem tudom (még) összehasonlítani az árakat, a minőséget, nem tudom a húsok elkészítési módjait, pláne nem a zsírszázalékukat, de azért igyekszem.

Dagadót akartam venni, valami minimális mennyiséget. Mondom a hentesnek, hogy van belőle maradék? Mert láttam kisujjnyi darabokat. -A dagadó hús az a maradék, mennyit tetszik kérni? -Mekkora a legkisebb? - Bármekkora, mennyit adjak?
Csak ez sajnos olyan sor előtt alázós hangnemű beszélgetés volt. Többet oda nem megyek.

Szintén a piacon.

-5 darab édes és 5 darab csípős almapaprikát kérnék, de egyben. -Ne csomagoljam külön? -Ne, nem kell, mehet egybe. -De akkor nem fogják tudni, melyik az édes és melyik a csípős. -Nem baj, rakja össze.  ....... csak külön csomagolta, még meg is jelölte, melyik az erős. Tudom, hogy aranyos a néni, de miért néz hülyének?

Ma a cipőboltban:

-Ebből keresek 38-as méretűt. -Ez egy 37-es, felpróbálja?

Köszönöm, nem.