Utálom...

...azt, ami tegnap történt, amit tegnap "alkottam".

A megrendelő kért egy íves, 3soros nyakláncot, legyen összevissza színes, szépen elrendezett. Semmi egyéb infó.
Először készítettem egy olyat, amin a színek a végén úgy jöttek ki, hogy kb. u. oda került a kék-kék és a sárga-sárga. Nem volt benne nagy rendszer, csak ahogy jött. Ez nem tetszett neki, ezért újracsináltatta velem. Oké, persze. A második 98% ban teljesen szimmetrikus lett, és a színei sztem tökéletesen elrendezettek. Amikor készítettem, ott ült fölöttem a vásárló, mondtam, hogy nézze meg, tetszik-e neki. Igen. Valóban, amint elkészült és megnézte, közölte, hogy ez trehány munka, ő ilyet nem vesz át, nézzem meg milyen szimmetriátlan, hogy elcsúsztak a gyöngyök, a középső nincs is alul... Kedvem lett volna hozzávágni, hogy akkor csináld meg te, ha úgy tudod, hogy kell... Ennél szolídabban, de végül is ő csinálta meg. Játszottam az értetlent, ő meg megunta, és megcsinálta. Nekem csak bólogatnom kellett. Az eredmény? 2 óra munkával csinált egy olyan nyakláncot, ahol az azonos színek egy csoportba kerültek (először ugye külön akarta), neki sem lett szimmetrikus (de amikor a végén értékelte, akkor ezt mondta: "hát nem lehet olyan pontosra csinálni"), és összezárás után a gyöngyök 4 nagy csomóba kerültek (ugye elszórtat akart). Csak néztem, és fortyogtam. Mit lehet erre mondani???
A végén mindketten elégedettek voltunk. Én azért, mert megcsináltattam vele, mert láttam kínlódni, magát mentegetni, Ő meg azért, mert szerinte lepipált engem. Ha ő csinálja meg bénán, az 100% ban elfogadható. Ámen. Soha többé neki, soha többé ilyent. Hagyjanak a szimmetriával, a pontossággal, ezzel a stílussal, még soha semmimre nem mondták azt...