Elolvastam (hű-de-milyen-régen) a Manderley-ház asszonyát. Film után tetszett meg. A könyv még jobb. Félelmetes, izgalmas, rémisztő, szomorú, szerelmes, boldog-boldogtalan... Néha magamra tudtam ismerni a névtelen mesélőben.
És Lilitől színházjegyet kaptam ajándékba, így 26-án elmentünk a Karinthyba megnézni a Büszkeség és Balítélet-et. Ez a kedvenc könyvem, filmem, korszakom, mindenem. A darab is fantasztikus volt!!! Csak annyira nyúltak bele, hogy rövidebb legyen, élvezhetőbb és gyorsabb, szinte semmi komoly változás nem volt benne. Talán nem volt kihangsúlyozva Lizzy jószívűsége (több jelenet szólt a "sértődöttségről"), Darcy vonzalma, meg pl. hogy jóban vannak Lucasékkal. Mr. Bingley, Miss B., De Bourgh (Vencel Vera :))-a narrátor, és Mr. Collins fantasztikusak, de mondom, az egész mű remek lett. Kicsi a színház, de a teret nagyon jól felosztották, érzékeltették a 3 másik Bennet lány "hibáit" is, a ruhák jelképesek voltak, a végén pedig dőltem a nevetéstől... csak úgy.
"Szeretlek Bennet...eket" :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy leírod! :)