Van egy olyan órám, hogy alapfokú jelkommunikáció. 17 fős a tárgy, szóval nagy a verseny érte, de bekerültem. :)
Az első óra úgy indult, hogy belépett egy hosszú hajú, napszemcsis, jó testalkatú férfi, némán elment az asztalhoz, majd elkezdett furcsán beszélni... Nagyon megijedtem-tünk, nem tudtuk, hogy mit akar, és hogy hogy fogjuk megérteni... Pár perc múlva már körben ültünk, és a nevünket "olvasta" illetve mutatta. Aztán mondta, hogy most még beszél, de majd leveszi a hangot. És tényleg... Még a jeleléséhez beszélt, de aztán elnémult és csak tátogott, de mi mégis mindent értettünk!!! Annyira fantasztikus volt, észrevétlenül történt. Megtanultuk a nevünket, a szakunkat, egy csomó mást elmutogatni, és ha nem értettünk valamit, hanggal is mutatta. Valahogy úgy beszél, hogy azt gondolom: tanulhatta azt, hogy a teljes beszédképtelenségéből, jó nyilván ezt nem tudom, de hogy taníthatták azt neki, hogy hogy lesz egy szó érthetőbb még úgy is, hogy Ő nem hallja azt. Pl.: "elelééénél (jelelésnél) úny hanájuk (úgy használjuk) a keszeiket (kezeinket), ogy vhan ety szeéhes therün (van egy személyes terünk). Biztos értitek. :) De nekem furcsa volt, még soha előtte nem hallottam siketet beszélni. Soha olyan gyorsan és élvezetesen nem telt el 2 óra!!!! Úgy vártam a következőt, és várom azóta is mindig a szerdát!!! Dátumok, hónapok, évek, nevek, betűk, csinálások, helyek, kérdőszavak és sok más kifejezést tudok már jelelni. És úgy élvezem!!!
Még több itt: http://www.hallatlan.hu/hu
Wikiből:
A siketkultúra legismertebb eleme a
jelnyelv. Ezzel kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy nem igazi nyelv, hanem egy pantomimszerű jelrendszer. Egy másik hiedelem szerint a jelnyelv nemzetközi. Valójában nem egy jelnyelv létezik, hanem minden országban más jelnyelven jelelnek, és van, ahol több jelnyelv is létezik; ezek éppúgy
nyelvek, mint a hangzó nyelvek.
A legtöbb országban a siketek nem tanulhatnak
anyanyelvükön írni-olvasni, mert jelnyelvük nem létezik írásos formában. A hangnyelvet is sokszor csak alapszinten tudják elsajátítani. Mindezek miatt közöttük aránylag több az
analfabéta, mint a hallók között. Az Amerikai Egyesült Államokban sokat segített az, hogy megalkottak egy írást az amerikai jelnyelv számára.
Magyarországon két jelnyelvet használnak a siketek: a magyar jelnyelvet, ami a prelingvális siketek anyanyelve, és a jelelt magyart, amit hallók jelenlétében használnak. A gyógypedagógusok hozzáállása miatt ugyanis sokszor nem mernek magyar jelnyelven jelelni, ha halló is látja őket. Ez azonban már változóban van, egyre többször lehet az utcán jelelő siketeket látni. A jelelt magyar sokszor inkább a
magyar nyelv szórendjét és nyelvtanát követi: még a
névelők megkülönböztetésére is képes. 2009 óta a magyar jelnyelv hivatalos nyelv Magyarországon.
Ezen kívül használják még annak az országnak a nyelvét is, ahova tartoznak. Nyelvtudásuk és beszélőképességük nagy mértékben változó. A kontroll hiánya miatt hangzó beszédük gyakran elmosódott, nem tudnak hangsúlyozni, és a hangerő és a hangminőség sem megfelelő. A magyar prelingvális siketek jellemzően nem tudnak jól magyarul sem szóban, sem írásban.
A siketek, különösen a prelingvális siketek néhány szót a többségtől eltérően értenek és használnak. Ez akár konfliktushoz is vezethet.
- Számukra a süket szó pejoratív tartalmú, ostobát (is) jelent.[3][4]
- A néma szót egyrészt a csendes, hangtalan szavak szinonimiájának tekintik, másként a jelnyelv elnyomására emlékezteti őket.[3][4]
- A jelbeszéd szót a jelnyelv lebecsüléseként értékelik; úgy érzik, mintha ezzel annak önálló voltát tagadnák.[4]
- A mutogat, mutogatás számukra nem elfogadható, mert a jelnyelv tagoltsága megegyezik a hangzó nyelvével.[5][6]
- A halló köszönést nem szeretik, mert automatikusan a halló, mint a siket szó ellentéte jut eszükbe, ezért nem fér össze a siketséggel.
