Orhan Pamuk: A nevem Piros (spoilerezés nélkül)

Minden fontos információ megtalálható az íróról és a könyvről (spoilerezés nélkül!) a Wikipédián.

Én most csak az élményeimről szeretnék beszélni.

Megtetszett a borító (talán mindig így kezdődik), de féltem, hogy nagyon alter lesz a könyv. A fülszövege is ígéretes volt, úgyhogy elkezdtem.
Az első 150-200 oldal keserves volt... Nem tudtam, hogy ki kicsoda, és olyan bonyolult körmondatok voltak, hogy többszöri olvasásra értettem csak meg őket. Utána viszont számomra letehetetlenné vált. Néha úgy éreztem, hogy horror, néha úgy, hogy a kedvenc könyvem (Egri csillagok) világába érkeztem vissza. Az utolsó percig izgalmas, nekem nem sikerült megtippelnem, hogy ki az igazi gyilkos. (Másra gondoltam.) Meglepő fordulatokból nincs hiány, ahogy a csodás leírásokból, jellemzésekből sincs. Nekem nagyon megtetszett az írója, de csak történelmi könyvet olvasnék most tőle, pláne ilyen érdekes, különleges alapsztoriba ágyazottat.

Ami viszont nem tetszett, na, ezt sorolhatnám... Segítségül hívok egy elemzést, szerintem szuperül összefoglalja a könyv hibáit. Természetesen CSAK a magyar kiadást olvastam, erről van véleményem.

Hiányzott nekem a könyvben szereplő legendás emberek, hősök életrajza, hogy megtudjam, kik voltak ők? Néha a szövegben említik őket, de csak a fontosabb eseményeket az életükből. Főleg Sírín, Hüszrev és Rusztem életrajza érdekelt volna. A szultán III. Murád. Úgy már inkább ismerős, hogy 15 éves háború... :)
Jó lett volna mindenkiről egy sor legalább.

Folyton ez a mondat járt a fejemben:

„Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte.”
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét."

(Arany János: Szondi két apródja)

Örültem volna egy korabeli török ranglétrát, jogot és feladatot bemutató mellékletnek is.

Szintén jó lett volna vallási magyarázatot fűzni az egyes helyzetekhez, a szövegből nem derült ki minden.

Kellett volna egy térkép, nem tudom már fejből a XVI. századi Oszmán Birodalom határait.

Pár kép az alapvilágot nyújtó képíró műhelyhez kapcsolódóan. Vagy az emlegetett miniatúrákhoz.
Ide tartozik, hogy a borító sem tökéletes választás. Remélem, értem, hogy mit szimbolizálnak a dominók, de egy kép sokkal odaillőbb lett volna. Valami ilyesmi.

Hiányzik a tartalomjegyzék...

Az angol kiadás állítólag sokkal színesebb lett...

Számomra olyan hosszú és bonyolult mondatokat tartalmazott a könyv, hogy az hihetetlen! Mellé és alárendelések, vesszők és vesszők, jelzők, amik már azt sem tudom, kire vonatkoztak, és a furcsa nevek még furcsább városokkal... meg a bonyolult kettős tagadások. Persze, lehet hogy ez nem is a fordító és nem is az író hibája, de ettől lett számomra nehéz a könyv egynegyede.

600 oldal, jó vastag kötet. Elmosolyogtam a dolgot, de kellemetlen úgy visszaadni egy könyvet, hogy az utolsó 20 oldalt elengedte a ragasztó...

Teljes elemzés: http://epa.oszk.hu/01000/01050/00054/pdf/00054_815-821.pdf

Ezt olvastam eddig a nyáron

J.R.R. Tolkien: A babó

Nagyon nagyon tetszett!

Móricz Zsigmond: Pillangó

Nagyon nagyon tetszett!

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Nagyon tetszett!

John Steinbeck: Édentől keletre (egyenlőre még csak az első részt, a második felénél tartok)

Amit még el fogok olvasni: Iskola a határon, 100 év magány, 1Q84...

Mallory nyomában

Tudjátok, ki volt G. Mallory? Én tudom :) Ő volt az első (????????????) ember, aki megmászta a Himaláját.  Azért nem lehet tudni biztosan, mert a holtteste 75 éven át nem került elő, és mert nem volt semmi bizonyíték arra, hogy valóban járt a csúcson. Az igazság talán sosem fog kiderülni, de annyi bizonyos: nagyon közel volt hozzá. Erről szól ez a könyv.

Bal első Andrew Irwine, bal második pedig Mallory

Anker (a holttest megtalálója) és Roberts hihetetlenül izgalmas könyvben tárja elénk, hogyan találta meg az 1999-es Mount Everest kutatóexpedíció Mallory holttestét, miért hitték azt, hogy mászótársát, a vele egy napon eltűnt Irwine-t találták meg, milyen személyes tárgyak és bizonyítékok voltak Mallorynál, egyáltalán, hogy mi következik mindezekből. Megtudhatjuk, Ankerék felmásztak-e a Himalájára, hogyan mentettek Ukránokat, mi az a puja, satöbbi.
Bemutatják Mallory életét, mászásait, kalandjait, a csapat többi tagját, idéznek levelekből, naplóból, megtudhatjuk, mik voltak 75 (mostmár 89) éve a modern hegymászó felszerelései és technikái, egyszerűen lenyűgöző könyv! Minden lapja izgalmas és érdekes. Fel sem tudom sorolni, mennyi mindent tudtam meg belőle. Nagyon különleges olvasmány.

Jó hétvégét mindenkinek!

U.i.: Ez egy blog-vírus? Más is találkozott már vele?
boker jaya , Personal Loans Bad Credit

Sütis könyvem

Az Ünnepi Könyvhét nem csak arra jó, hogy megismerkedjen az ember sok kicsi kiadóval, találkozzon az írókkal, hanem arra is, hogy kedvezményesen vásárolja meg a könyveket. Szombaton vettem, az egyik Praktika újságban találtam egy mintát a könyvből, innen az ötlet. Szerencsére nem kell minden varrásához gép, amint lesz egy kis időm, varrok pár sütit.

Kagylókeresők

Befejeztem a könyvet. Karácsonyra kaptam barátnőmtől, neki tetszett.

Bennem már az első oldal kérdéseket vetett fel... kb.: ezek a hülye orvosok azt mondták, hogy infarktusom volt, és bent akartak tartani a kórházban, de én tudom, hogy nincs semmi bajom, ezért hazajöttem.
...

Szóval, a könyv jó hosszú, de nem izgalmas, nem romantikus, semmilyen. Csak úgy eltelt. Kicsit lassú, kicsit szürke...

A cím egy festményre utal, ami egy hölgy birtokában van. A képnek felmegy az ára, ezért a nő gyerekei mindent megtesznek, hogy a kép eladására -és persze a pénz közöttük való szétosztására bírják a nőt.
Ez a fő konfliktus, a vitaforrás. Nem olyan nagy durranás, vagy váratlan dolog a végkifejlet. Egyszer el lehet olvasni.

Fábián Janka: Emma szerelme

Úgy kezdődött az egész, hogy mikor évekkel ezelőtt megjelent ez a könyv, én akkor sem éreztem késztetést rá, hogy megvegyem. Talán azért nem, mert a hátuljára le van írva a történet rövidítése, a végével együtt...

Idén karácsonyra ajándékba kaptam, egy hete elkezdtem olvasni.

Már az első húsz oldal után azt éreztem, hogy valami nem jó ebben a könyvben, valami nem tetszik. Nehéz megmondani, mi is az, talán a fogalmazás. Talán... hogy minden olyan direktbe van közölve, ki van mondva, ráadásul nem egyszer szájbarágósan, a helyett, hogy én jöjjek rá, érezzem meg. Ritkán van ilyen, de már az első oldalak után nem tetszett. (A szereplőket, egyéb dolgokat most nem részletezném...)

Végül a 170. oldal körül tettem le, ott lett elegem. Egyszerűen undorító, pláne, hogy tudom a végét, és így még esélyt sem adnak arra, hogy reménykedjem abban, nem az fog történni, amit nem akarok, amit rossznak tartok.

Lehet, hogy alacsony a küszöb és magas a mérce, de nekem most a gyomrom nem tud befogadni egy ilyen sztorit.

Ennek a kritikának örültem: "Kritikus szemmel: kicsit együgyű. A szereplők olyannyira idealizáltak, ami már hitelességi probléma. Vannak nem erős, nem bátor, nem hős szereplők is a történetben, de azok sorra elbuknak. Emma világa fekete-fehér. Pedig az élet sosem volt ilyen egyszerű, még akkor sem, ha a boldog békeidőkben talán tényleg fontosabb volt valamiféle erkölcsi tartás, mint manapság. Súlytalanok a drámai fordulatok, a sztori jobban érdekel, fut a szemem tovább a sorokon, hogy megtudjam, mi történik, mintsem hogy megálljak egy pillanatra és elmélázzak az érzelmek, események lényege felett. Mindent túlmagyaráz, mindent előre sejtet az író, tulajdonképpen sokkal korábban kitalálható, mi fog történni, mint azt kellene. Pedig egy kis feszültség jót tenne a könyvnek." (http://www.kikotoonline.hu/konyvjelzo/kritikus-szem/konyvkritika/egy-huszadik-szazadi-romantikus-csaladregeny)

Jókai Mór: Mire megvénülünk

Apukám említette, hogy milyen jó ez a könyv, elmesélte az alapját is, mondta, hogy neki is tetszett filmen, szóval csak bátran-bátran, kihozza nekem könyvtárból.

Az az igazság, hogy Jókaitól olvastam eddig a legtöbb szépirodalmi könyvet, és ő is a kedvencem. Ha jól számolom, ez volt az 5. könyv tőle. És nem az utolsó...

A lelkesedésem töretlen, számomra Jókainak vannak a legkülönlegesebb ötletei, alap-konfliktusai. Olvasás közben néha nem érti az ember, mi szükség is van most megismerni ezt a szereplőt, aztán pár (száz) oldallal később főszereplővé válik. Milyen jól csinálja: a főszál mellé "pihenés képpen" egy fejezetet beilleszt, bemutatja nekünk a vég szempontjából fontos emberek életét, jellemét, helyzetét, elkezdi az ő szálukat is, majd a legjobb időben hozzáköti az addigi fő szálakhoz.
Igazi romantikus író, a szereplői hűségesek önmagukhoz, a családjukhoz, most konkrétan az adott szavukhoz, becsületesek, tiszták, igazi példaképek.

Nagyon nagyon tetszett, úgy tökéletes, ahogy van. Az alapötlet, a szereplők, az idő múlásának éreztetése, a jellemrajzok, az izgalmas jelenetek, és a vége különösen, azt kívántam én is, hogy ilyesmi legyen a befejezés.

Csak egy kérdésem van: ez a könyv miért nem kötelező az iskolákban?

HamletSzentivánéjiSorstalansága

Nagyon-nagyon szeretek olvasni, már írtam, hogy ha időm engedi, akkor bármit a kezembe veszek. Most a régi gimis szépirodalom a kedvenc területem, azok a könyvek, amik kimaradtak a középsuliból, vagy nem is ajánlották őket. Színházban láttam a Hamlet-et, (még kisebb koromban), mivel tetszett, most elolvastam. Könyvben is nagyszerű, pont, mint a Szentiván-éji álom, ami meg vicces-aranyos, kedves. :) A Sorstalanság komoly volt, megfogott, megállított, megdöbbentett. Most pedig itt a nagy kérdés: Ki tudja, mire vénülünk meg?

Quo vadis?

Olyan volt ez a könyv, hogy kisebb koromban hamar letettem: nem tetszettek a lábjegyzetek, a sok idegen, nehéz szó, áááá, nemár. Most meg ugye: olyan nincs, hogy egy ilyen alap művet ne olvassak el... Most fejeztem be. Magával ragadó!!!! Talán ez a legszebb szerelmi történet, a leírások nem barokkosak, a véres részek megindítóak. Nagyon-nagyon tetszett.

Elolvastam egy könyvet

Kathy Reichs: Csont és vér


Rég óta szeretem a sorozatot, a könyvvel is sokat szemeztem, hirtelen döntéssel vettem meg. Nagyon jól tettem. Érdekes, izgalmas, nyomozós-titkos, ijesztő, kedves, magamraismerős... nagyon király volt!!!!!!!! Néhol kicsit lassú, de ha megy a cselekmény, nem bírom letenni.
A legfontosabb adat: pénteken vettem, hétfőn már elolvastam. Napi 120+ oldal :) Ez azért sokat elmond, milyen lebilincselő volt... :)

Könyv és színház ajánló :)

Elolvastam (hű-de-milyen-régen) a Manderley-ház asszonyát. Film után tetszett meg. A könyv még jobb. Félelmetes, izgalmas, rémisztő, szomorú, szerelmes, boldog-boldogtalan... Néha magamra tudtam ismerni a névtelen mesélőben.

És Lilitől színházjegyet kaptam ajándékba, így 26-án elmentünk a Karinthyba megnézni a Büszkeség és Balítélet-et. Ez a kedvenc könyvem, filmem, korszakom, mindenem. A darab is fantasztikus volt!!! Csak annyira nyúltak bele, hogy rövidebb legyen, élvezhetőbb és gyorsabb, szinte semmi komoly változás nem volt benne. Talán nem volt kihangsúlyozva Lizzy jószívűsége (több jelenet szólt a "sértődöttségről"), Darcy vonzalma, meg pl. hogy jóban vannak Lucasékkal. Mr. Bingley, Miss B., De Bourgh (Vencel Vera :))-a narrátor, és Mr. Collins fantasztikusak, de mondom, az egész mű remek lett. Kicsi a színház, de a teret nagyon jól felosztották, érzékeltették a 3 másik Bennet lány "hibáit" is, a ruhák jelképesek voltak, a végén pedig dőltem a nevetéstől... csak úgy.
"Szeretlek Bennet...eket" :D:D

Elolvastam egy könyvet...

Harsányi Zsolt: Mathias Rex.

Most jön egy kis értékelés...

Nagyon tetszett!!! A kedvenceim azok a könyvek, amik életrajzok. Először 5-8 évesen találkozunk Matykóval, majd 700 oldal múlva az 50+ éves királytól búcsúzunk... Kívülállóként olvassuk a sztorit, sok helyen hiteles, érdekes, regényes, minden a helyén, még a nyelvezet is korhű (? nem tudom, mennyire amúgy), fantasztikus volt!!!! Sok helyen hiteles... =pl. az Olmützi gyűlésen Beatrix nem valószínű, hogy megcsalta Mátyást, továbbá... ne értsetek félre!! Tetszett, de nekem néha csalóka, ha olyan párbeszédet olvasok egy valós személyről, amit ő talán sosem mondott el, nem beszélt így, szóval valószínűleg a szerző szubjektív képére lett alakítva a főhős. Így meg nem olyan hiteles. Ráadásul említ benne az író olyant, hogy "szeretett utcaembernek öltözve a parasztokkal beszélgetni"-én erről is azt olvastam, hogy nem történt meg, csak a legenda tette őt álruhás vándorrá. Persze, ettől még érdekesebb a könyv, nem olyan száraz, igazi regény, csak szeretni lehet!!! És az külön jó, hogy napokat bújtam a Wikipédiát, hogy többet megtudjak Girzsikről, Fridrikről, Erzsébetről, Csunkáról, Beatrixról és a többi szereplőről. :)))

Szóval minden ellenére fantasztikus mű, csak ajánlani tudom!!!