Egy új bejegyzés egy új témában: kulináris kiruccanások. Épp a Kazinczy utcában: Bors GasztroBár.
9 hónapja nyitották a helyet olyan chéfek, akik dolgoztak már mindenfelé, errearra és ittottamott, de amitől különleges a hely, hogy Michelin-csillagos éttermeket is megjártak, majd ezek után nyitották meg a saját helyüket.
Egy hete jártam ott, és elbűvölt! Maga a hely kicsi, pár bárszékre lehet leülni, de elvitelre is lehet kérni az ételeket, úgyhogy nem probléma. :)
A lényeg: a LEVES! A leves, ami ... nagyon nagy hatással volt rám. Szeretem a leveseket, de ez... Fantasztikusan finomak! Különlegesek, jóízűek, frissek... Kóstoltam zellerlevest -persze már elfelejtettem az extra hozzávalót- kolbásszal, kókuszos banános levest (ez inkább egy banánturmixra emlékeztetett), ettem már vadgombás malacragulevest lime-mal, de a kedvencem, a fő levesük: Kókuszos-chilis burgonyakrémleves. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia... Ráadásul ez az első hely, ami kedvet csinált a gyümölcsleveshez, szerintem majd azt is kipróbálom. (Azok nem a kedvenceim.)
Próbáltam már a Tajgetosz szendvicsüket, a gombás-csirkés-parajos-mandulás pennét, és a Mr.Tony Montanát! "Zöldfűszeres paradicsomkrém, konfitált csirkemáj, pirított kolbász és rukkola szolgáltatja az ízorgiát, mindez egy ropogósra sütött baguette-ben lapulva..." -nálam ötpontos!
Végre egy hely, ahol nem a palackos üdítők várnak, hanem a házi, szintén kreatívan vegyített szörpök, gyümölcslék.
Az áraik is barátságosak, ezt a helyet mindenkinek ki kell próbálnia egyszer!
2013. április 23., kedd
2013. április 4., csütörtök
És itt ért véget...
Az első adag fonalam. Még van három... brrr, a múltkor óriási gombóc rózsaszín fonalakkal álmodtam, de azokból tele volt egy kosár...
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Kellemes hétvégét mindenkinek!
2013. április 3., szerda
Aándékok és kincsek
Képes beszámoló következik arról, hogy mit nyertem Barbaraltól, és hogy mit varrok.
 |
| Ilyen édes dekorgombokat vettem |
 |
| Barbaral fonalaim |
 |
| Nyereményem (egy részlete) |
 |
| Doboz, és amit rejt... |
 |
| Nyuszirészlet :) |
2013. április 2., kedd
Kagylókeresők
Befejeztem a könyvet. Karácsonyra kaptam barátnőmtől, neki tetszett.
Bennem már az első oldal kérdéseket vetett fel... kb.: ezek a hülye orvosok azt mondták, hogy infarktusom volt, és bent akartak tartani a kórházban, de én tudom, hogy nincs semmi bajom, ezért hazajöttem.
...
Szóval, a könyv jó hosszú, de nem izgalmas, nem romantikus, semmilyen. Csak úgy eltelt. Kicsit lassú, kicsit szürke...
A cím egy festményre utal, ami egy hölgy birtokában van. A képnek felmegy az ára, ezért a nő gyerekei mindent megtesznek, hogy a kép eladására -és persze a pénz közöttük való szétosztására bírják a nőt.
Ez a fő konfliktus, a vitaforrás. Nem olyan nagy durranás, vagy váratlan dolog a végkifejlet. Egyszer el lehet olvasni.
Bennem már az első oldal kérdéseket vetett fel... kb.: ezek a hülye orvosok azt mondták, hogy infarktusom volt, és bent akartak tartani a kórházban, de én tudom, hogy nincs semmi bajom, ezért hazajöttem.
...
Szóval, a könyv jó hosszú, de nem izgalmas, nem romantikus, semmilyen. Csak úgy eltelt. Kicsit lassú, kicsit szürke...
A cím egy festményre utal, ami egy hölgy birtokában van. A képnek felmegy az ára, ezért a nő gyerekei mindent megtesznek, hogy a kép eladására -és persze a pénz közöttük való szétosztására bírják a nőt.
Ez a fő konfliktus, a vitaforrás. Nem olyan nagy durranás, vagy váratlan dolog a végkifejlet. Egyszer el lehet olvasni.
2013. április 1., hétfő
2013. március 21., csütörtök
Hagyok itt valamit
Melyben elárulom, hogy keserves lassan megy a horgolás, és hogy varrok is egy nagyon nagyon régi kedvencet, ami óriási, és szintén lassú munka. Továbbá kinéztem magamnak egy mesés-palacsintás mintát, és jelentkeztem a Házikós naptárhímzésre is. Hamarosan megjönnek a fonalak és a vászon. :)
Töltök fel képet, ha szebb idő lesz/ elfogy az első gombóc vattacukor.
Töltök fel képet, ha szebb idő lesz/ elfogy az első gombóc vattacukor.
2013. március 13., szerda
2013. február 21., csütörtök
Sok minden
Történik velem, de a blogíráshoz nem fűlik a fogam, nincs is nagyon miről beszámolni.
A kendőm mérete nem változik, talán ha egy nap egy sornál többet horgolnék, látszódna a haladás... :)
Küldtem képet Barbaral játékához, itt tudjátok megnézni a többiek munkájával együtt, és szavazni is tudtok ám, Facebookon-is. Szavazzatok, és ha az enyém is tetszik, arra is nyomhattok egy lájkot! ;)
Mindenkinek kellemes napot,
Ilu
u.i.: körülbelül 13333-szor kattintottatok a blogomra!! Nagyon köszönöm!!!!!!!!! :):)
A kendőm mérete nem változik, talán ha egy nap egy sornál többet horgolnék, látszódna a haladás... :)
Küldtem képet Barbaral játékához, itt tudjátok megnézni a többiek munkájával együtt, és szavazni is tudtok ám, Facebookon-is. Szavazzatok, és ha az enyém is tetszik, arra is nyomhattok egy lájkot! ;)
Mindenkinek kellemes napot,
Ilu
u.i.: körülbelül 13333-szor kattintottatok a blogomra!! Nagyon köszönöm!!!!!!!!! :):)
2013. január 28., hétfő
Fábián Janka: Emma szerelme
Úgy kezdődött az egész, hogy mikor évekkel ezelőtt megjelent ez a könyv, én akkor sem éreztem késztetést rá, hogy megvegyem. Talán azért nem, mert a hátuljára le van írva a történet rövidítése, a végével együtt...
Idén karácsonyra ajándékba kaptam, egy hete elkezdtem olvasni.
Már az első húsz oldal után azt éreztem, hogy valami nem jó ebben a könyvben, valami nem tetszik. Nehéz megmondani, mi is az, talán a fogalmazás. Talán... hogy minden olyan direktbe van közölve, ki van mondva, ráadásul nem egyszer szájbarágósan, a helyett, hogy én jöjjek rá, érezzem meg. Ritkán van ilyen, de már az első oldalak után nem tetszett. (A szereplőket, egyéb dolgokat most nem részletezném...)
Végül a 170. oldal körül tettem le, ott lett elegem. Egyszerűen undorító, pláne, hogy tudom a végét, és így még esélyt sem adnak arra, hogy reménykedjem abban, nem az fog történni, amit nem akarok, amit rossznak tartok.
Lehet, hogy alacsony a küszöb és magas a mérce, de nekem most a gyomrom nem tud befogadni egy ilyen sztorit.
Ennek a kritikának örültem: "Kritikus szemmel: kicsit együgyű. A szereplők olyannyira idealizáltak, ami már hitelességi probléma. Vannak nem erős, nem bátor, nem hős szereplők is a történetben, de azok sorra elbuknak. Emma világa fekete-fehér. Pedig az élet sosem volt ilyen egyszerű, még akkor sem, ha a boldog békeidőkben talán tényleg fontosabb volt valamiféle erkölcsi tartás, mint manapság. Súlytalanok a drámai fordulatok, a sztori jobban érdekel, fut a szemem tovább a sorokon, hogy megtudjam, mi történik, mintsem hogy megálljak egy pillanatra és elmélázzak az érzelmek, események lényege felett. Mindent túlmagyaráz, mindent előre sejtet az író, tulajdonképpen sokkal korábban kitalálható, mi fog történni, mint azt kellene. Pedig egy kis feszültség jót tenne a könyvnek." (http://www.kikotoonline.hu/konyvjelzo/kritikus-szem/konyvkritika/egy-huszadik-szazadi-romantikus-csaladregeny)
Idén karácsonyra ajándékba kaptam, egy hete elkezdtem olvasni.
Már az első húsz oldal után azt éreztem, hogy valami nem jó ebben a könyvben, valami nem tetszik. Nehéz megmondani, mi is az, talán a fogalmazás. Talán... hogy minden olyan direktbe van közölve, ki van mondva, ráadásul nem egyszer szájbarágósan, a helyett, hogy én jöjjek rá, érezzem meg. Ritkán van ilyen, de már az első oldalak után nem tetszett. (A szereplőket, egyéb dolgokat most nem részletezném...)
Végül a 170. oldal körül tettem le, ott lett elegem. Egyszerűen undorító, pláne, hogy tudom a végét, és így még esélyt sem adnak arra, hogy reménykedjem abban, nem az fog történni, amit nem akarok, amit rossznak tartok.
Lehet, hogy alacsony a küszöb és magas a mérce, de nekem most a gyomrom nem tud befogadni egy ilyen sztorit.
Ennek a kritikának örültem: "Kritikus szemmel: kicsit együgyű. A szereplők olyannyira idealizáltak, ami már hitelességi probléma. Vannak nem erős, nem bátor, nem hős szereplők is a történetben, de azok sorra elbuknak. Emma világa fekete-fehér. Pedig az élet sosem volt ilyen egyszerű, még akkor sem, ha a boldog békeidőkben talán tényleg fontosabb volt valamiféle erkölcsi tartás, mint manapság. Súlytalanok a drámai fordulatok, a sztori jobban érdekel, fut a szemem tovább a sorokon, hogy megtudjam, mi történik, mintsem hogy megálljak egy pillanatra és elmélázzak az érzelmek, események lényege felett. Mindent túlmagyaráz, mindent előre sejtet az író, tulajdonképpen sokkal korábban kitalálható, mi fog történni, mint azt kellene. Pedig egy kis feszültség jót tenne a könyvnek." (http://www.kikotoonline.hu/konyvjelzo/kritikus-szem/konyvkritika/egy-huszadik-szazadi-romantikus-csaladregeny)
2013. január 23., szerda
Egy sokadik hétfő
Itt tartok a horgolt kendőmmel:
Igen, ez még mindig az eleje... Tegnap ért véget a vizsgaidőszakom, kb. 2 hete nem horgoltam.
Nem volt még rá időm, ezért most leírom: szeretettel köszöntöm új blogolvasóimat, és nagyon örülök annak, hogy ilyen random, lassan havi egy írás ellenére is sokan kíváncsiak a munkáimra!!!! Már 84-en vagyunk!!! :) Remélem, hogy tetszeni fog, amit itt találtok! (:
Nem volt még rá időm, ezért most leírom: szeretettel köszöntöm új blogolvasóimat, és nagyon örülök annak, hogy ilyen random, lassan havi egy írás ellenére is sokan kíváncsiak a munkáimra!!!! Már 84-en vagyunk!!! :) Remélem, hogy tetszeni fog, amit itt találtok! (:
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Apukám említette, hogy milyen jó ez a könyv, elmesélte az alapját is, mondta, hogy neki is tetszett filmen, szóval csak bátran-bátran, kihozza nekem könyvtárból.
Az az igazság, hogy Jókaitól olvastam eddig a legtöbb szépirodalmi könyvet, és ő is a kedvencem. Ha jól számolom, ez volt az 5. könyv tőle. És nem az utolsó...
A lelkesedésem töretlen, számomra Jókainak vannak a legkülönlegesebb ötletei, alap-konfliktusai. Olvasás közben néha nem érti az ember, mi szükség is van most megismerni ezt a szereplőt, aztán pár (száz) oldallal később főszereplővé válik. Milyen jól csinálja: a főszál mellé "pihenés képpen" egy fejezetet beilleszt, bemutatja nekünk a vég szempontjából fontos emberek életét, jellemét, helyzetét, elkezdi az ő szálukat is, majd a legjobb időben hozzáköti az addigi fő szálakhoz.
Igazi romantikus író, a szereplői hűségesek önmagukhoz, a családjukhoz, most konkrétan az adott szavukhoz, becsületesek, tiszták, igazi példaképek.
Nagyon nagyon tetszett, úgy tökéletes, ahogy van. Az alapötlet, a szereplők, az idő múlásának éreztetése, a jellemrajzok, az izgalmas jelenetek, és a vége különösen, azt kívántam én is, hogy ilyesmi legyen a befejezés.
Csak egy kérdésem van: ez a könyv miért nem kötelező az iskolákban?
Az az igazság, hogy Jókaitól olvastam eddig a legtöbb szépirodalmi könyvet, és ő is a kedvencem. Ha jól számolom, ez volt az 5. könyv tőle. És nem az utolsó...
A lelkesedésem töretlen, számomra Jókainak vannak a legkülönlegesebb ötletei, alap-konfliktusai. Olvasás közben néha nem érti az ember, mi szükség is van most megismerni ezt a szereplőt, aztán pár (száz) oldallal később főszereplővé válik. Milyen jól csinálja: a főszál mellé "pihenés képpen" egy fejezetet beilleszt, bemutatja nekünk a vég szempontjából fontos emberek életét, jellemét, helyzetét, elkezdi az ő szálukat is, majd a legjobb időben hozzáköti az addigi fő szálakhoz.
Igazi romantikus író, a szereplői hűségesek önmagukhoz, a családjukhoz, most konkrétan az adott szavukhoz, becsületesek, tiszták, igazi példaképek.
Nagyon nagyon tetszett, úgy tökéletes, ahogy van. Az alapötlet, a szereplők, az idő múlásának éreztetése, a jellemrajzok, az izgalmas jelenetek, és a vége különösen, azt kívántam én is, hogy ilyesmi legyen a befejezés.
Csak egy kérdésem van: ez a könyv miért nem kötelező az iskolákban?
2013. január 21., hétfő
2013. január 10., csütörtök
2012. december 10., hétfő
2012. november 29., csütörtök
HamletSzentivánéjiSorstalansága
Nagyon-nagyon szeretek olvasni, már írtam, hogy ha időm engedi, akkor bármit a kezembe veszek. Most a régi gimis szépirodalom a kedvenc területem, azok a könyvek, amik kimaradtak a középsuliból, vagy nem is ajánlották őket. Színházban láttam a Hamlet-et, (még kisebb koromban), mivel tetszett, most elolvastam. Könyvben is nagyszerű, pont, mint a Szentiván-éji álom, ami meg vicces-aranyos, kedves. :) A Sorstalanság komoly volt, megfogott, megállított, megdöbbentett. Most pedig itt a nagy kérdés: Ki tudja, mire vénülünk meg?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)